2007. volt az az év, mely számomra áttörés jelentett. Akkor volt hátralévő életem első napja, egy új korszak. Mindent elvesztettem előtte, párkapcsolatot, ezzel barátokat; munkahelyemet, ezzel anyagi biztonságomat; családomat, szüleimet. Nem a nullán, hanem minuszban hevertem összeomolva, kardomba dőlve. Ezt kísérte egészségem romlása is, depresszió, pánikrohamok napi szinten, éhezés és nyomor. Ezt meg kellett élnem, hogy következő korszakomba léphessek, különben sosem kerülnek felszinre képességeim. 

Realista családban nőttem fel, fogalmam nem volt arról, mi az ezotéria, sosem került szóba. Mégis valami földöntúli mindig vonzott. Természetesen keresztény neveltetésben részesültem, Isten mindennapunk része volt, s megtanultam, hogy hozzáforduljak, ha szükségem volt rá. Isten szeretete végigkísért, s ott volt nekem és mellettem.